Képzeljétek, az agyam túlzsúfolt hellyé vált! Elegem van a faktoros, megás, villás akármikből! A mega véget ért tegnap, nem néztem, ezt se, ahogy a többit se. A villalakóktól meg kiver a  cikkcakkos verejték! A faktortól meg már szinte félek. Ma is, holnap is kapjuk az áldást. Lehet megint tenyeret tördelni, egymást anyázni, utálni a magunkat, hogy semmit nem tudunk szépen csinálni. Nem is tudom, nézni fogom-e? Talán jobb lenne egy bulváros címből megtudni, ki nyerte. Jó döntés úgy sincs. Ami ízlés kérdése, arra nincs egyetemes válasz. Ki lenne a legjobb? Kinek ki tetszik, az lenne a legjobb. Ha kibírom, ki fogom hagyni, úgy döntöttem, kell nekem a lelki nyugalom. A youTube-on meg úgyis fent lesznek a döntől dalai. Kommentek nélkül, mocskolódás nélkül, tüntetéssel való fenyegetések nélkül. Csak a dal, a hang, a tekintet, és a borzongás a gerincem mentén. Ha olyan a dal, a hang és a tekintet, hogy megborzongatni képes.

Szóval, ezek helyett inkább mesét írok. Napok óta ez tart lázban. A címe: Pillancs és a pöttyök. Egy kis pillangóról szól, akinek csak öt pöttye van, miközben mindenki másnak hat van. Pillangó-e egyáltalán? És mitől pillangó egy pillangó? Gondolom, attól pillangó, amitől ember az ember. Hm? Tullalilla, a tulipán szerint ez egyszerű dolog:

"Egy tulipán attól tulipán, mert benne van a tulipánság. Ez nem színekről és formákról szól, hanem a tulipánságról. Az illatunk, a mozgásunk, a kíváncsiságunk a többi tulipán iránt, a szirmunk selymessége, az érzés, hogy egyek vagyunk. Nem az köt össze minket, amiben különbözünk. Az köt össze minket, amiben egyformák vagyunk. A különbségek csak azért vannak, hogy meg tudjuk különböztetni egymást, ezektől az eltérésektől csak még jobban érezzük az egyformaságunkat. Ez a tulipánság. Ez a lényeg. Minden élőlény tartozik valahová. A tulipánok a tulipánok közé, a pillangók a pillangók közé. Ez a természet rendje. De nem elég lakni valahol, oda is kell tartozni. A szíveddel, a lelkeddel oda kell tartozni. Ha körülnézel, és úgy érzed, otthon vagy, akkor ott vagy, ahová tartozol. Én ide tartozom. Mit se számít, hogy én vagyok az egyetlen tulipán, akinek ilyen színű a szirma. Ha egyszer tudom, ez az otthonom, és ezek a virágok itt a családom, akkor nem számít egy szín. A tulipánság számít."

Tudunk mi tulipánok lenni? Tudunk? Egyformának lenni, közben örülni annak, hogy néhány apróságban különbözünk, ezt tanulom most, hogy írom a mesét.