Soha nem írtam politikai jellegű bejegyzést, és most se ez indította el az ujjaimat. A médiatörvényt mindenki ismeri. Aki nem nézett utána, az is ismerni véli. Napok óta járkálok a legkülönbözőbb fórumokon, és meg akarom osztani veletek, mire jöttem rá.
Történészként talán nagyobb rálátásom van kis fajunk ostobaságaira, mint az emberek többségének. Ötezer év írott történelme áll a rendelkezésünkre, hogy tanulmányozva a sok-sok baromságot, amit az ember már végtelen változatossággal elkövetett, mi NE kövessük el újra. És elkövetjük. Újra meg újra. Semmiből nem tanulva, semmit meg nem értve. Bármit bármikor hajlandóak vagyunk elnézni, akarattal meg nem érteni, hogy igazolhassuk, amire az ösztöneink rá akarnak venni.
Ostoba nők és férfiak milliárdjai kötnek testi és/vagy anyagi előnyök miatt házasságot, életük tele van jelekkel, a párjuk hibái az arcukba üvöltenek álló nap, kapják a tanácsokat, hogy ne tegyék, amit tesznek, mégis megteszik. Mert az önzésük akarja. Pont. A liba, akit már menyasszonyként is meg-megpofozott a párja, mégis hozzáment, mert a férfi biztos azért üti, mert a féltékenysége mögött vég-te-len szeherehelehem van. És a nővére ne adjon neki tanácsot, biztos féltékeny a nővér, mert ő még nem ment férjhez, ezért akarja lebeszélni...
Ostoba szülők milliárdjai nézhetnek bele gyermekük valódi jellemébe sok-sok kis tény segítségével, de ők nem akarják látni őket. Se a tényeket, se a gyereküket nem akarják látni. Mert büszkék akarnak lenni a csemetékre. Meg önnön önzésüket se akarják látni, hiszen a kicsik jellemét a szüleik is alakítják. Ha az idejük, türelmük, odafigyelésük, példamutatásuk helyett pénzt adnak az utódoknak, pénzt dadák, magántanárok, drága játékok, újhullámos mobilok formájában ugyan, de akkor is pénzt, az nem helyes. Tudják is, csak beismerni nem akarják. Az anyuka, akinek azt mondjuk, a fiát a tesi öltözőben találtuk, kezében az egyik társának a pénztárcája... azt ismételgeti, hogy nem, az ő fia nem olyan. Sose lopna senkitől!
Ostoba politikusok száz és száz generációja gondolja úgy a sumer városállamoktól a mai Magyarországig, ha az erő velük van, mármint nem Isten ereje, még csak nem is az igazság ereje, csak a választók támogatásának ereje, esetleg egy hadsereg ereje, akkor nem kell gondolkodniuk, mielőtt meghoznak egy döntést. Övék a hatalom, és ez MINDIG így is marad, lehet bármit lenyomni a nép torkán. Pedig a nép érzelmei változnak. A nép nem egy elvont fogalom. Élő, hullámzó tömeg, és a hullámzás iránya meg tud változni. Ha azt hazudják nekünk, demokráciában élünk, muszáj legalább a felszínen megtartani a demokrácia formai elemeit, amire mindig mutogatni lehet, hogy: "Íme, mi demokratikus módon kormányzunk!". Ha már belbecs nincs, legalább a külcsín maradjon meg.
I. Viktor uralkodónk úgy véli, létezik félig demokrácia. Ahol lehet megtartani, és lehet eltörölni a demokrácia bármelyik alappillérének számító "dogmáját". Ha övé a hatalom, akkor lehet olyan sajtószabadság, ami nem sajtószabadság. Mert neki így jó, akkor így lesz. Sajnos, amit nem sajtószabadságnak hívunk, annak cenzúra a neve. És amit nem demokráciának hívunk, annak meg diktatúra a neve. Nem szokja szeretni az ember fia és lánya eztetet az államformát. Mert bár tudjuk, a demokrácia nem jelent népuralmat, mert SOHA nem a nép van hatalmon, hanem annak képviselői, és ezek a képveselők is sajnos emberek, nemcsak élni, hanem visszaélni is szoknak a hatalmukkal, ettől még akarjuk az illúziót, hogy mi is számítunk a hatalom játékában. Így megy ez. Az ostobaság egyetemes. Ettől még nincs jobb államforma kitalálva a demokráciánál. És a kevésbé szar még mindig jobb, mint a nagyon kaki.
Nem lehet NEM politizálni. Anyázni nem kell, sértődötten csapkodni sem kell. Egymást mocskolni, mert mást gondolunk, azt meg főleg nem kell. De politizálni kell. Mert gagyiwoodos dolog ez is. Mi a különbség egy magától elszállt hollywoodi híresség, és egy magától elszállt politikus között? A lényegben semmi. A mi pechünkre csak annyi eltérés van, hogy a politikus nem csak az értékrendünket torzíthatja a hazugságaival, hanem az életünk mindennapi menését is félreviheti. És amikor akkora lesz a baj, hogy nem lehet WC-papírt se kapni, én, aki imádom Shakespeare munkásságát, a popómat fogom kitörölni a hártyavékony papírra szedett Shakespeare-összesem lapjaival. Mert kakis fenékkel nem szeretek szaladgálni. Jó lenne ezt NEM megélni, hm?
Ja, ez most, amit írtam, a Ha-ha-hatóság nagyságos főnökasszonya szerint sérti a közt? Jönnek, és elvisznek? Akkor mártír leszek, mit szóltok? Bevonulok kis hazánk csálé történelmébe, mint az igazság rettenthetetlen bajnoknője! Csak a csíkos pizsama nem tetszik. Pöttyöset kérek...