Feleim, én a barátaimat járom sorra, utazgatok, aztán pár nap itthon, aztán megint utazgatás. Országon belül, mert sajna egyetlen gazdag barátom se él mondjuk Kubában vagy Japánban. Ettől még a barátaim a barátaim. A barátság nem kér kenyeret. Ingyér van, mondhatni. Egy csésze tea mellett röhögős beszélgetés hajnalig, meg fagyinyalogatós andalgás a belváros bokaficamító kockakövein, ez a barátság.
Nyár van, végre időm is van, pénzem nincs, külföldre nincs, de barátok megölelgetésére még van, úgyhogy megyek hozzájuk. Menjetek ti is, ha a tenger mellé nem is, azokhoz, akik kedvesek a szíveteknek, hozzájuk igen. Amikor a barátaimra gondoltam, még évekkel ezelőtt, ez a vers gyütt ki belőlem egyszuszra. Nektek is ilyesmit jelent? Remélem, ha nem is ezt, hőfokra valami hasonlót...
Jóbarátok
Ha szólok, jössz, ha szólsz, jövök, nem kutatva a miértet.
Ha kérek, adsz, ha kérsz, adok, nem méricskélve a mennyit és miértet.
Ha csak összefutunk is, nem feledett szavaink újra puha kerekké simulnak.
Képzeletben mindig egymás mellett, csöndben, közben összeér a vállunk…