Mindenkitől bocsánatot kérek! Egyszerűen nem érdekelt az elmúlt hónapokban annyira mélyen semmi, hogy ide akartam volna jönni, hozzátok, beszélgetni. Számtalanszor gondoltam rá, aztán nem léptem semmit. Helyben jártam. A nyár ócska lett, állás sehol, pénz sehol, magántanítványok hébe-hóba, nyaralni nem tudtam elmenni sehová... Főttem a levemben. Gondolom, Nektek is volt már ilyen nem mozdulós időszakotok.

Túljutottam rajta. Még most se tudom, merre kéne mozdulnom, de már haladok, és nem visszafelé. Érik bennem valami nagy változás, de már nem passzívan nézem, mit hoz a külvilág, már én is lépegetek felé, érjünk össze minél előbb.

Gyerekkoromból olyan emlékek törtek fel, olyan rettenetes emlékek apámról, forró magma öntött el, és még mélyebbre lökött a magam poklába. Nagyon mélyről nagyon nehéz feljönni. Érdekes, apám alkoholista volt, már húsz éve halott, nem is haragszom már rá, nincs miért szidni őt, akkor miért most jött elő a sok mocsok? Én nem kértem. Anyu halála lötyögtette meg a múltamat?

Nektek milyen volt ez az év? Én már mennék téli álmot aludni, egészen tavaszig. Ha a 2012 olyan lesz, amilyennek innentől látszik, akkor 2013 tavaszáig akarok aludni. Egyenlőre ennyi. Kevés dolog érdekel, a celebek egyáltalán nem. Ami meg foglalkoztat, arról nem tudok beszélni. Vagy nem lehet róla beszélni, olyan kényes kérdés. Van olyan téma, amit csak magunkkal merünk megbeszélni... Írjatok, ha hiányzom. Írjatok, ha beszélnétek. Írjatok, ha segítenek a másokkal megosztott szavak. Én is igyekszem felébreszteni a régi énemet. Még megvan valahol, csak keresgélni kell...