Teljesen közömbös vagyok, ha a vörös démon neve előkerül, és ennek örülök, mert állandóan előkerül. Így nem kell dühöngenem rajta, ócsárolnom, vagy teljes mellszélességgel kiállnom érte. Engem a liptaiság érdekel, mint jelenség. Kicsi hazánkban nem nagyon szok' a honfitársak naaagy közössége kiköpni magából egy bálványt. Egy élő bálvány olyan ritka, mint... hogy egy panell lakás bekerüljön a legszebb otthonok különkiadásba. Előfordulhatna, de nem fordul elő. Liptai Claudia mégis előfordult. Átment nagybetűsből kisbetűsbe, és a kisbetű itt a sztárságnál jóval többet jelöl. Fogalommá válást jelöl. Liptai már liptai. Nagy szó ez, kérem! És érthetetlen. Mert miért pont ő lett fogalom? Miért lehet minden semmit sem érő történést az ő nevével eladni? Ha a kislánya büfizett egyet, azt is megírja a bulvár, és a hírértékkel nem bíró sorokat el is olvassák. Sokan.

Abban biztos vagyok, amikor a hölgy felfelé haladt a hírnév rögös ösvényén, s nem mutatta, hogy kiizzadt az erőfeszítésbe, hogy több a hólyag a sarkán, mint bőr a kapaszkodástól, hogy utálja, ahogy az alatta kapaszkodók bekukucskálnak a szoknyája alá, az nem volt könnyű felérkezés. Senki nem csinálta volna végig helyette. Aztán ahogy felért a csúcsra, rögtön elirigyelték tőle a sikert. Mászni senki nem akart helyette, de a csúcs előnyeit már szívesen élvezték volna helyette a kevésbé kitartó mászók. Ez a féltékenység érthető. Nem is érdekel.

A hölgyet nem irigylem. Az útja nem az én utam. Nem is utálom. Semmi közöm hozzá, hogy miért vetkőzött a Playboy-ban? Ha a pénzért, ha a további népszerűségért, ha azért, hogy bebizonyítsa magának és másoknak, a telt nők is szépek... a döntésének az oka magánügy. Az, hogy a döntésének a következményeit is neki kell megélnie, az meg így tisztességes. Egy lazának hazudott, valójában nagyon is prűd társadalomban simán lekurváznak egy nőt, ha nyilvánosan vetkőzik. Biztos tudta, mibe vág bele, amikor ledobálta a ruháit. Aki reflektorfényben él, az nem tud elbújni a félhomályban. Ezzel is tisztában kell lennie annak, aki az éles fény felé törekszik.

A szerelmi élete sem érdekel. Válás, halál, nős férfival való légyottok? Vagy tényleg ennyire szerencsétlen az érzelmi élete, vagy egy része kitaláció, hogy eladják őt, és vele a csatornáját, meg annak műsorait. Nem hinném, hogy valaha is kiderülne. Maradnak a pletykák, gonosz, élvezkedő mocskolódások, de ez is része az életnek, amit választott. Ha elege van belőle, ki lehet szállni. A tömegek érdeklődése rövid életű. Ha Liptai Claudia visszavonul a sztárságból, és "csak" színésznő lesz, a világ gyorsan átlép felette. Ha marad, ahol van, az összes árat megfizetteti vele az élete. A sztárság rengeteg pénzt jelent, előjogokat ott is, ahol nem járna, összeköttetéseket, ugyanakkor kevés szabadidőt és nulla magánszférát. És szerintem, ez így is igazságos.

A liptaiság megszületése pedig megérne néhány agyalással töltött órát. Féléves szemináriumot lehetne indítani a témából az egyetemeken, ahol a hallgatóknak az emberi viselkedés furcsa bicebócaságait kellene elemezniük. Mert a liptaiság már rég túlnőtt a névadó hölgyön. Beteg korunk minden ostobasága beleszövődött ebbe a nem túl szép szőttesbe. És ott is fog maradni. Mert mi, hülyék szőttük az anyagot. Mert hagyjuk, hogy... de ez egy új bejegyzés lesz. Vagy nem lesz. Mert szociológiai tanulmányt nem akarok írni. Ha nem írok többet róla, akkor azt azért idevésem, nem irigylem a fogalom névadóját. Jól jönne a sok pénz, de így nem akarom. Máshogy meg talán nem lehet. Hm, azt hiszem ez is része a szőttesnek...