Na, agyaltam a sarkakataságon, mondhatni továbbgondoltam. Mert a jelenség a szabadságról szól vala. Mármint a szabadság hiányáról. Amit a címben írtam, az a lényeg, illetve annak kellene minden kapcsolat lényegének lennie. Az én szabadságon nem "lóghat" bele a te szabadságodba, és vice versa.
Tudjátok, én egyedül élek, de sokakkal ellentétben én TÉNYLEG szeretek egyedül lenni. Szeretek is, tudok is, és ez igazi áldás, elhihetitek nekem!!! Amit magam körül látok, az egy csomó pocsadék kapcsolat, megszokás, félelem, pénzhiány által irányítva, kényszerpályán, állandóan kifelé kacsintgatva az együttélésből... Nem hiányolom nagyon az élményt!
Ha együtt élek valakivel, az akkor jó, ha ugyanolyan klasszul tudom érezni magam vele, mint amikor egyedül vagyok. Hogy elengedhetem magam. Lehet durrogni, ha babot ettünk. Lehet megkérni a másikat, hogy hagyjon kicsit egyedül. Lehet hibázni, mert a másik hagyja, hogy kijavítsd a hibát. Kiröhög, de hagyja. És megbocsát, ha barom módra viselkedtél vele, ahogy te is megbocsátasz neki, ha megbánt. És megdumálunk mindent. Addig dumálunk, míg rojtosra kopik a szánk.
A legfontosabb feltétele a közös örömködésnek, ha nem a saját elvárásaim alapján ítélem meg a társam. Ő nem én vagyok. Ha akarna olyan lenni, mint én, akkor sem sikerülne neki. Írtam erről az első könyvemben, ide másolom, mert minek leírni kétszer, ha egyszer már elkaptam a lényeg grabancát...
"Rika először is megnyugtatta Csabát, úgy, hogy az észre sem vette a szándékot a csitító szavak mögött. Szerinte dühöngő emberrel beszélni olyan, mint lyukas pohárral vizet merni egy lavórba. Voltam már sokszor lavór is, pohár is, tényleg felesleges időtöltés. Hm, mintha dühös lavór többször lettem volna…
- Csabi, nyugodj meg, jó, hogy kifüstölted a mérged nagy részét, de most már elég. Ne mondj semmit, amit később meg kellene bánnod. A bajotokra elég egyértelmű magyarázat van szerintem. Mind a ketten azt várjátok a másiktól, hogy egy adott helyzetben azt tegye, amit ti tennétek. Persze, ez nem történik meg, erre a sérelmet hozzáírjátok a szépen gyarapodó listátokhoz, mint újabb ékes bizonyítékát a másik valamilyenségére. Például, te figyelmetlen és érzéketlen vagy, Anna meg elégedetlen és követelőző… Pedig csak futtok körbe azon a pályán, amelyen a kijelölt nemi szerepek mellett csak nagy odafigyeléssel lehet a saját egyéniségeteket győzelemre segíteni. Tudod, mind a két nem tipikus férfi, illetve tipikus női viselkedésről beszél, ha gond van a párjával. De az egyik félnek se jut eszébe, azért nem tetszik a partnere viselkedése, mert ő is a saját nemi szerepének börtönében csücsül, és ugyanúgy nem tud kitörni, mint a szidott másik… Ne azt várd el Annától, amit magadtól várnál, mert ő nem férfi. Azt várd el tőle, viselkedjen emberként. Az alapvető emberi értékeket könnyű felismerni, csak szerintük élni nehéz. Egy angol filmben hallottam erről egy gyönyörű mondatot: az igazság könnyű, helyesen cselekedni nehéz. Szerintem, nagyon nagy igazság. – Rika figyelte a szavai hatását, úgy látta, van értelme folytatni.
- Üljetek le, emberként kezeljétek egymást, és mindent teljesen őszintén mondjatok ki, ha nem megy, neki sem érdemes kezdeni. Különben maszatolás lesz belőle, az meg csak koszt hagy maga után, értelmetlen. Nincsenek készen vett elvárások. Illetve vannak, de ne használjátok, bármilyen kényelmesek legyenek is. Ne azt lépjétek, amit a legtöbb férfi, vagy nő meglépne. Nem a többi férfinak kell bánnia, hogy buta fejjel elszalasztotta a lehetőséget egy teljes kapcsolatra… Ha nőként kezeled, ráfaragsz, mert fogalmad sem lehet egy nő „működési mechanizmusáról”. Ha férfiként kezeled, még jobban ráfaragsz, hiszen nem férfi. Ha emberként kezeled, akkor esély van rá, hogy igazi beszélgetést folytassatok, ahogy mi szoktuk. Még így is ott van a lehetőség, hogy az értékrendetek nem passzol. Akkor tényleg nincs értelme folytatni. Megalkuvás, kényelem, megszokás nem lehet egy teljes kapcsolat alapja. Méltatlan kapcsolatnál meg jobb egyedül. Úgyhogy, hidd el, Szeplősfejű, semmit nem veszíthetsz… Mit néztek? Tényleg szeplős a fejed, Csabi. Kisütött a napocska, te meg pöttyösödsz. És aranyos vagy így. Olyan aranyos vagy, hogy a látványod visszahozta az ihletemet. Megtaláltam a becenevedet. Ne csak nekünk legyen mesélő nevünk a Csillagszeművel! Ez így nem igazságos, igaz? De vissza a témánkhoz: adj esélyt magatoknak, ha látod értelmét. Ha nem, engedd el a lányt. Így mindketten kaptok esélyt. Vagy próbáljátok meg együtt, vagy külön-külön próbálkozzatok. Ez így tisztességes… Arról fogalmam sincs, nektek mit jelent emberként viselkedni, mindenki mást ért alatta. De azt érezni fogjátok, az előítéleteitek nélkül beszéltek, vagy sem. Ez már emberi elvárás, és kiböki bárki szemét. Már abból látszani fog, hogy két, párhuzamosan folydogáló monológ helyett beszélgetni fogtok. Igazi beszélgetést folytatni, az legyen a célod, oké? Tudod, milyen öröm van benne, a végén majd alig akarjátok abbahagyni."
Na, okosakat írok, mi? És persze Rika én vagyok, mármint belül. Teljesen. Egy naaagyon-naaagyon okos nőőő! És egy könyvben ugyanaz az igazság, mint itt kint, az életben: az én jogaim addig igazolhatók, amíg nem veszek el tőled olyant, amit én se adnék oda senkinek. A szabadságnak igenis van egy halvány, de valóságos széle, csak nehéz észrevenni az önzésünk éles fényében. Gagyiföldön is van határ, Igazföldön is van. Az élet igazságos tud lenni...
