Hát, akkor csapjunk a lovak közé! A cím kissé homályos. Minek a külcsínje és belbecse is indította be az agyamnak az pörgését, kérdezitek? Hááát, mindenféle dolgoké. Ami nekilendített a billentyű csapkodásának, az a bulvár címek igen-igen külcsínes címe és a nulla a mínusz ezrediken belbecsű tartalma volt. Hogy ma már szabályosan kötelező becsapni az olvasót. Ha egy hírportál látogatottságot akar, és mivel MINDEGYIK CSAK EZT AKAR, akkor persze kell a hazudozás.

Ma például a címekből megtudtam, hogy Bochkor ki nem állhatja Sebestény urat, hogy Lady Gaga lebukott, hogy Hajdú Péter látta, ahogy Angelina Jolie valakinek a hátát simogatta, hogy Bochkor ráhajt Liptaira, sőt Ördög Nóra verekedésbe keveredett. A cikkszerű ocsmányságok a címek mögött meg pironkodás nélkül eladták a SEMMIT. Bochkor egy utcával odébb költözött onnan, ahol Sebestény Balázs is lakik (talán utálja?), Lady Gyagya/Gaga kamaszként egy sorozatban statisztált (kit érdekel?), Hajdú Péter kilehelte a száján a tutit, hogy a Szűzmária Jolie a párja hátát simogatta (ha legalább egy másik pasi bordáit számolgatta volna!), Bochkor meg, ha ESETLEG a társa, Boros úr kiszáll a médiabizniszből, ESETLEG Liptait akarná társnak a mikrofon elé (jövő időben és feltételes módban), Ördög Nóra meg nem is verekedett, nem is akart verekedni (nem az a kigyúrt fajta), csak a társai hülyéskedtek vele...

Hááát, ezek TÉNYLEG nem hírek. A kivert kutyát sem érdekelnék. De ha mi, a milliós "kivert/átvert kutya" népesség nem kattintgatunk olyan erővel, hogy ínhüvely gyulladást kap tőle a kezünk, akkor miből fog élni a netes bulvár? Nekünk kell eltartani őket is. A netes bulvárt kattintgatással, az írott bulvárt színes külcsínű, de színtelen belbecsű magazinjaik vásárlásával, a televízió nagyság asszonyt meg betelefonálással, meg jóóó drága havi előfizetéssel és persze a Szent Nézettség emelésével... Hm, szóval belőlünk élnek. Tudják is, mégis úgy tesznek, mintha mi, kivert/átvert/pofánvert emberek agy nélkül, szív nélkül élnénk, és ha nem lenne a média, akkor fény és meleg nélkül vonszolnánk magunkat egy színek nélküli végtelen sivatagban.

Ja, és itt van a nők külcsínes-belbecses megítélése. Ez se piskóta! Még csak nem is linzer. Talán még száraz kenyérhéj sem... Mert a Nő, így, nagybetűsen csak a testében nő. Mása nincs is. Szilikonos mellek, szilikonos szájak, műhaj, műköröm, agyontatarozott arc, és az állandó verseny, ki tud nagyobb felületet megmutatnia a testéből, anélkül, hogy lekurváznák. Ennyi ma a Nő Gagyiwood szerint. A többi része senkit nem érdekel. A hírekben minden nőnemű egyed vagy meg lett csalva, vagy gyereket vár, esetlen cicit villantott, ha meg nagyon-nagyon nagy szüksége van a hírverésre, a lába közé is beenged egy kamerát. Persze sopánkodik utána. Hogy ő nem is tudta. Mert kurvának kinézni lehet, de elismerni TILOS, hogy a hölgy is akarta a fotókat! Hajdú Péter felesége is sírva fakadt valamikor a múltban (ami régebben történt tegnapnál, az már őskor!), amikor meglátta a kész képeket. Hogy ő nem ezt a biciklit akarta! Mert hogy túl meztelen volt a bicikli, és túlságosan hasonlított rá. Ezeknél a fránya bicikliknél sose lehessen tudni!

Ti hogy látjátok? Ennyik lennénk mi, Nők? Én ennél mont everestnyivel többnek gondolom magam, pedig egy milligramm szilikon sincs a testemben. Cicit se villantottam még soha. A lábamat meg arra használom, hogy előre felé haladjak vele. Riszálásra nem használom. Az arcom meg igazi. Néha még pattanás is van rajta, minő borzalom! Biztos ezért nem vagyok nyuszilány. Akkor most az a Nő, aki széttárt combokkal pózol a magazinok dupla oldalán, az arcán "úgy furulyázok, mint egy nagy teljesítményű porszívó" kifejezéssel? Vagy mi, többiek vagyunk Nők? Mi, akiknek a haja nem selymes sátor? Mi, akiknek a testét ruha fedi, mert csak egyetlen férfi van, aki végigcsókolhatja a szájával is, a szemével is? Mi, akik farmerben és sportcipőben rohanunk a dolgunk után naphosszat, és közben a csípőnk nem ír le végteleneket a ringásával? Mi, akik nem vagyunk tökéletesek, és fel is vállaljuk, hogy nem vagyunk tökéletesek? Mert tisztességtelennek tartjuk, hogy az életünket photoshoppal hazudjuk szebbé. Mert olyanok vagyunk, amilyenek. És ettől vagyunk szépek. Mert igaziak vagyunk. Ha mi is címekbe kerülnénk egy netes hírportálon, remélem, hogy KEVESEN kattintanának ránk. Mert nem lenne a címünknek külcsínje. De aki beleolvasna, látná, hogy belbecsünk van. Mármint belbecsülésünk...