Na, feleim, mint tudjátok, közeleg a karácsony. Nekem anyukám nélkül nem lesz az igazi. Talán haza tudom majd hozni az ünnepre, ha éppen a paranoia nem gyűri maga alá. Pár hete az otthonban azzal fogadott, hogy megölt valakit, és fel fogják akasztani... Mit lehet itt mondani? És mit lehet remélni? A paranoia meg az agylágyulás kiszorítja szegénykémből az embert. A teste, az bírja. Semmi fájdalom, semmi kezelnivaló. Kis kézremegés, a Parkinson-kór állandó jelenléte, ennyi a kézzelfogható betegség az életében. De a kézzel nem fogható rész akkora, nem is látszik néha az anyukám tőle! Milyen könnyű akkor Istenhez fohászkodni, amikor nem a teljes reménytelenség telepszik az életünkre! Ebben a helyzetben nem megy a fohászkodás. Mert nincs remény. Ebből az állapotból nincs gyógyulás. Évekig eltarthat, míg anyu növénnyé nem válik. Miért kell ezt végignézni? És neki miért kell végigcsinálni? Van itt bármiféle értelem? Bármiféle magyarázat? Csönd van...
Bocs, nem is ezt akartam kiadni magamból. Úgy látszik, jobban foglakoztat, mint hittem. Reggeltől estig elfoglalom magam, rohangálok, így olyan, mintha rendben lenne minden. Nincsen, de a rohanás zaja elnyomja a suttogást. Ezért rohanunk mindannyian...
Amiért írok most, a karácsony okán, az egy ajánlat. Tudjátok, regényeket is írok. Az első három kötetből még van pár tucat példányom. Akit érdekelnek, a honlapomon (www.szerelemhajlitas.eoldal.hu) elolvashat belőlük egy-egy teljes fejezetet. A három kötet címe:
1. A szerelemtől meghajlik a tér
2. Belső hajlítás
3. Betty, a nem csúnya lány
Ha közületek, barátaim, lenne olyan, aki dedikált könyvet tenne a fája alá, magának, vagy egy szerettének, akkor írjatok nekem a citamica@citromail.hu címemre emilkét. A könyvek azért vannak, hogy olvassák őket. Amibe nekem a nyomdai költség került, annyiért elvihetitek a maradék köteteket, ami felkerekítve ötszáz forint kötetenként. Ha kíváncsiak vagytok rám, olvassatok, mert a könyvek is én vagyok. Jobban, mint ez a blog. Amit kiírtam magamból, a könyveim lapjaira, az igazán én vagyok. Nem tudok úgy írni, hogy ne magamon szűrjem át a szavakat. Bárkit érdekel, keressen meg személyesen egy emilkében, és ha lenne, amit csak nekem szán, vélemény, akkor azt is írja meg. A kommentek közösek. Bárki olvashatja. Ami ennél szorosabban csak két emberre tartozik, azt súgjátok a fülembe. Csak az enyémbe...
Ja, és aki olvasni fog, remélem, el is meséli, mit adtam neki a gondolataimmal. Egy kis kényeztetés minden íróra rája férik, hm?
