Vasárnap délelőtt van, odakint a csípős hideg, idebent jó zene szól, az Earl Grey teám már a pocakomat simogatja odabent. Finom melegben ülök itt, a gép előtt, és a tegnap estén gondolkodom. Megint felvettem a Faktort, hogy az üresjáratokat meg a borzadványosan hosszú reklámblokkokat megússzam. Mást néztem, de a szemem többször az órára csúszott közben. Hogy van-e már annyi idő, hogy elkezdjem nézni a műsort. Tíz felé feladtam a kínlódást, és elindítottam a Faktort.
Továbbra is Király L. Norbit tartom a legfaktorosabb jelenségnek. Jelenségnek ő a legkülönb, de énekesként Janicsák Vecát tartom a legkülönbnek. Norbi olyant üvöltött meg lángolt megint tegnap, akkor show-t produkált, vigyorogtam a fejemen körbeérő vigyorral! Veca meg azzal a csendes, "Most múlik" című számával olyant borzolt a lelkemen, háromszor pörgettem vissza, hogy tovább borzolódhassak! Néztem a műsort, és élveztem, közben önnön változásomat is élveztem, hogy három hete még azt se tudtam, kik a manók a Vastag testvérek, meg mi ez a média cirkusz körülöttük, most meg itt ülök, lélegzetem visszafojtva, és szurkolok a tenyerembe nyomódott körmökkel a srácokért. Jó dolog változni, és még jobb tudni, hogy képesek vagyunk rá!!!
Ma, félórája belenéztem néhány fórum hozzászólásaiba. Nem megerősítésért. Röhögni se akartam rajtuk. Az érdekelt, jól érzem-e, amit érzek már egy ideje. Igen, jól érzem. A kommentelők cseppnyi kisebbsége van agyilag annyira ellátva sütnivalóval, hogy tudja, meg le is írja, SZERINTE ki a legjobb. A markáns többség nem gondolkodik. Minek is az? Hiszen ők TUDJÁK, ki a legjobb. Hiszen nekik MINDIG igazuk van. A világ olyan, amilyennek ők látják. Mindig. Nem a véleményüket mondják el, hanem KINYILATKOZTATNAK. És épp ezért van tele indulattal minden mondatuk. Mert a türelmetlenség dühössé teszi őket. Hogyan is lehetnének türelmesek, elfogadóak olyanokkal, akik nem látják az igazságot. Amiből persze, csak egy van. Az övék. Csakis és kizárólag az övék...
Az emberi faj nem nagyon fejlődik. Semerre se. Mi, emberek, egyenként nézve, tudunk változni. Tudunk elfogadóak lenni. Be tudjuk látni, ha barmok voltunk. Ki tudjuk várni türelemmel azt, amit ki kell. De a fajunk, az már más tészta. Talán túl kevés egyed képes a fejlődésre, ahhoz túl kevés, hogy ez a faj fejlődésének irányát megváltoztassa. Ha én képes vagyok, és ti is, akik az elmúlt hónapokban velem maradtatok, akkor lehetséges a változás. És ti ezért maradtatok velem, mert tudjátok, hogy egyikünk se tudja a tutit, ezért nem idegesítelek titeket azzal, hogy mindig odaírom, vagy odaértem, hogy szerintem mi a lényege valaminek. Ha másként gondoljátok, az is oké. Hiszen nem gondoljuk, a mi igazságunk AZ igazság. Ha nekünk megy, a sokaknak miért nem megy? Miért ilyen barom a fajunk? Nem örülök neki, nagyon nem örülök neki, hogy ilyen elfuserált állatfaj tagja vagyok kénytelen lenni.
Így már értem, a csatorna miért kezel minket idiótaként. Miért nem tudhatjuk, sőt a képernyő alján miért nem láthatjuk, kire hány szavazat érkezett. Úgy manipulálnak minket, ahogy a marhákat terelik ösztökével. Tudják, hogy türelmetlen, indulatos állatok vagyunk, ha azt adják, amit akarunk, benyeljük, ha nem, akkor dühöngünk. Így is, úgy is megvan a nézettség. Akár szeretünk, akár utálunk valakit, nézzük, hogy szerethessük, vagy utálhassuk. Csak ösztökélni kell minket kicsit, és az egeket veri a Szent Nézettségmutató. Ha nem akarunk testvérpárbajt látni, vagy nagyon is akarjuk látni, hogyan harcol egymással két testvér... legyen párbaj! Hetek óta ott lebegtették a bulvár médiában, mi lenne ha... És íme, itt a párbaj! Amit a nézők akartak. Ha meg nem, ha a csatorna csalta ki ezt az eredményt, akkor sincs semmi gond. Meghatódni így is, úgy is lehet. Én is könnyeztem tegnap a két fiúért. Szagos volt a dolog, ösztökét éreztem az oldalamba fúródni, mégis könnyeztem. De a könnyek közepette se felejtettem el, hogy a "szerintem" a legfontosabb szavunk, ha fejlődni akarunk. Ennek az elfeledtetéséhez szerencsére nem elég az ösztöke...
