gagyiwood-a kajánfejűek szemével

Értelmes emberek zsebében az összes bicskájuk kinyílik, ha hazai és külföldi cölöp-celebjeink ostobaságait olvasni kénytelenek. És néha kénytelenek, mert mindenhonnan árad az ostobaság, kikerülni lehet, néha bele nem botlani viszont nem lehet. Akkor én mostantól SZÁNDÉKOSAN fogok beléjük botlani, és élvezettel kiadom magamból, amit gondolok a média nagyságos asszonyról és az ő kétdimenziós teremtményeiről. Az álompárok álomtalan életéről. Az adakozó lelkű szárnyatlan gagyiwoodi hírességek szárnyatlanságáról. Meg rólunk, akik nem vagyunk hülyék, bármennyire is szeretné a bulvármédia...

Friss topikok

Linkblog

Az előző bejegyzéshez 1lovag Ranschburg Jenő gondolatait ajánlotta. Most olvastam el a cikket, és köszi, lovagom, hogy felhívtad rá a figyelmünket. Nem akarom tovább magyarázni, amit Ranschburg mondott, tökéletesen egyetértek vele, pszichológus se vagyok, a szavai önmagukban elegek. De az agyamat azért tovább lökte a gondolataival. Kitört belőlem  megint a történész, onnan indultam el, a hivatásomtól, aztán tovább és tovább, már emberként, és ez a letisztult akármi lett belőle.

Van nekem egy mániám, vagy inkább egy alapgondolatom, mint író, és mint ember, és ez az, hogy az élethez acélgerinc kell. Acélgerinc, ami rugalmas, kicsit hajolni tud erre is, arra is, mint egy csodás penge, de eltörni nem tud, kitart, bármekkora erővel is akarják megtörni,  és mindig visszapattan önmaga alaphelyzetébe. Ha érik is külső hatások - mert persze állandóan érik -, saját lényegét soha el nem veszíti: feszes marad, erős, törhetetlen.

Mindenki gerinccel születik, mármint a fajunk azzal születik, de acélből csak kevesek gerince van. Azt sajnos nem tudom, mitől vagy kitől függ, kinek miből van a belső tartása. Isten, karma, vagy csak szimpla genetika? Tény, hogy a világot figyelve, a legtöbb emberi lény gumigerincet hord a lelkében. A gumigerinc puha, tartása alig, külső hatásra alakját bármilyenre megváltoztatja, hogy egy újabb hatásra újabb alakot vegyen fel.

I. Viktor szerintem, gumigerincű. Keménynek néz ki, megingathatatlannak, első ránézésre akár acélosnak is tűnhet, csakhogy az acélgerinchez acél értékek is tartoznak, talán azok acélozzák meg a tartást. Egy ember, aki bármit megtesz, hogy hatalomra kerüljön, aztán bármit megtesz, hogy abban benne maradjon, annak nincs acél értékrendje. Úgy változtatja a véleményét, ahogy az érdeke kívánja. Tele vannak a szavai, és sajnos a  tettei is önellenmondásokkal. Gumiból van a lényege.

És azok, akik rajta kívül híres és befolyásos és gazdag emberek bőrébe bújva rejtőzködik végig az életüket, attól függően tudnak igaziak maradni, hogy milyen gerincet hordanak a gúnyájuk alatt. Ha olyan hírességet látok, színészt, politikust, élsportolót, az teljesen mindegy, de olyannak láthatok egy kiváltságos helyzetű embert, hogy nem tartja magát kiváltságosnak, mert nem foglal le magának egy egész szállodai emeletet, nem kér külön elbírálást, a magánéletét távol tartja a nyilvánosságtól, nem nyilatkozik összevissza, magát szebbnek, okosabbnak, érzékenyebbnek hazudva, nem él vérlázító luxusban, a gyerekeit is távol tartja a lelket roncsoló rivaldafénytől... szóval, ha ilyen ritka, fehér hollót látok, örül a szívem, mert talán egy acélgerincű embert láthatok, ha ránézek.

A híresek is emberek, gerincük is van, és hozzánk, nem híresekhez viszonyítva sokkal több kísértésnek vannak kitéve, nagyon kéne nekik az acélváz, hogy összetartsa őket. Látjuk, hogy sokakat nem tart össze semmi. Kábítószer, alkohol gondok, hűtlenség, photoshoppal  és plasztikával hazudott tökéletesség, óriási személyzet, mérhetetlen ego, és a meggyőződés, hogy minden földi jót megérdemelnek, mert megdolgoztak érte. Írtam egyszer, hogy egy gagyiwoodi sztárszínész húszmillió dolláros gázsijáért nekem tanárként  kétezernyolcszáz évig kéne dolgoznom. Ha egy ilyen gázsit felmarkoló ember nem tudja, hogy neki egyszerűen szerencséje van, mert olyan abnormális világban él, ahol ennyi pénzért tudja eladni a képességeit, és TÉNYLEG úgy gondolja, alázatra nincs szüksége,  hálásnak sem kell lennie, mert ő megdolgozott a pénzéért, akkor acél helyett rezgő gumi trutymót hord magában.  

Sokan megírták már, mint alapbölcsességet, hogy annak kéne felajánlani a hatalmat, aki nem vágyik rá. Aki csak a közösség érdekei miatt vállalja fel a feladatot, pedig a háta közepére se kívánná. Szép gondolat. Arról viszont már nem szól a gondolat kiötlője, ha lenne olyan igaz lelkű ember, aki magára pakolná a közösségének összes baját, és cipelné a sok lusta és önző polgártársa helyett, annak a lelke hogyan viszonyulna a nem kért hatalomhoz? A hatalom ugyanis korrumpál. A nagy hatalom meg nagyon korrumpál.

Jó lenne, ha az emberek tudnák, mire is támaszkodnak odabent, amikor csinálnak valamit idekint. Sok balsorstól kímélnénk meg magunkat, ha nem anyagi, nemi és "ki-ha-én-nem"  alapon hoznánk meg életünk fontos döntéseit. Ismeritek a kínai mondást? Nagyon vigyázz, mire vágysz, mert a végén még megkapod. Nagyot kívánsz, nagyot esel hanyatt. Repülni meg addig jó, amíg szellő hátán fekszünk, és szállunk felfelé, a magosba...   

   

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gagyiwood.blog.hu/api/trackback/id/tr522585210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

t.zita 2011.01.16. 00:10:22

Sok mindenben egyet értek veled, Cita, én is sokszor gondoltam rá, hogy a hatalom, a gazdagság és a hírnév miért változtatja meg az embert.
Ami Viktort illeti, szeretném megvédeni. Biztosan ő sem hibátlan, de most még hiszem, hogy jót akar és tesz az országnak. Nem követem nyomon minden nyilatkozatát, de az intézkedései eddig rám pozitívan hatnak. Tetszett a bankok megadóztatása, a fizetések maximalizálása, a sokféle takarékossági vizsgálat, a korábbi pazarlások (egy részének)leleplezése, ill. abbahagyatása. Nem írtad, hogy konkrétan milyen hibájára gondolsz, de én egyelőre bízom benne, hogy jó irányba vezeti az országot, és remélem nem fog visszaélni a hatalmával.

gagyiwood 2011.01.16. 10:38:36

Zitám, örülök, hogy te így látod. Legyen igazad... Ne menjünk bele, mit tett és nem tett Viktorunk, nem szándékoztam politikai blogot írni, most sem akarok. Amiket írok, általános, emberi értékekről szólnak. Acélgerinc, ez fontos lenne mindenkinek, nemcsak egyes öntelt politikusoknak. Érdekes állat az ember, ahogy tényeket, UGYANAZOKAT a tényeket hogyan képes többféleképpen látni is, értelmezni is. Ilyenek vagyunk. A legfontosabb, beszélgessünk róluk. Tényekről, érzésekről, tervekről, akármiről. Nem üvöltözve, egymást tolerálva, úgy, ahogy itt tesszük.Nekem ennyi elég is. Ha már többet egyenlőre nem remélhetünk a fajunktól...

katya1 2011.01.16. 11:18:56

Azt ígértem, visszajövök és nem jöttem. Illetve elolvastalak,Cita, de nem írtam semmit. Nem mitha kötelező lenne. Ajánlgatlak a barátaimnak, mert nekem nagyon bejön, amiket írsz. Valahogy igazinak érzem, meg őszintének. A volt csoporttársamnak is megköszöntem, hogy mesélt rólad. Orbán Viktor szerintem is ijesztő. Zitát irigylem, hogy tud még remélni. Jó neki. Nekem nem megy, pedig pályakezdőként elég időm van még valamit kezdeni magammal. Talán ez a gond. Hogy el se tudom képzelni, lehet-e valaha jobb, mint most. Olyan reménytelennek látom a helyzetet. A mindennapok mennek, hajt a rutin, de ha megállok gondolkodni, olyanokat látok én is, mint te, Cita. Valamit elcsesztünk és nagyon elcsesztük. Írtad valahol, ha a törpék szelektíven gyűjtik a szemetet, az nem segít a bolygón. Nem szeretem törpének érezni magam, pedig a politika annak tekint. És fogyatékosnak is, ami még rosszabb. A következő cikked lehetne vidámabb, ha kérhetek ilyent egyáltalán. Köszi.

gagyiwood 2011.01.17. 08:47:26

Katyám, te azért ne légy pesszimista. Ha most indulsz neki a világnak, menj derűvel a szívedben. Nem jó a helyzet, ez igaz, de a világ kinyílt, menj el, és próbáld ki magad máshol, ha gondolod. Haza mindig haza lehet jönni... És amikor hazatér az ember lánya, helyén látja a dolgokat. Hasonlíthat egymáshoz két megismert világot, és ez "belövi" a véleményét a hazájáról is, a nagyvilágról is. Amikor fél év után hazajöttem Szentpétervárról, akkor még Leningrádnak hívták, ott jártunk egyetemre a csoportommal... hát, meg tudtuk becsülni, ami itthon várt minket. Mindig valamihez viszonyítani kell. Magyarországot Magyarországhoz viszonyítani nem jó.
Ja, és igyekszem kicsit vidámabb témát előásni magamból, ahogy kérted. Én se szeretek megkeseredett szájízzel élni...
süti beállítások módosítása