gagyiwood-a kajánfejűek szemével

Hír: Kozsót, a szegényt a kiválasztott leány dobta! Mert a művész úr csak telefonon élte a nem is létező párkapcsolatukat. Mennyi ideig élt ez a románc? Két hétig? Nem azt tartja a fáma, hogy a szerelem örök? Hm...

A magyar cölöpök, a hímneműek igen kitesznek magukért! A nyilvánosság előtt keresik igaz párjukat. Érzékenyek, megértőek, a nőt, mint szentet tisztelik, kíváncsiak is a hölgyek emberségére, inteligenciájára, humorára... az csak véletlen plusz, hogy meg is akarják dugni az összes jelöltet. Akit lehet, meg is dugnak. Mert hogy férfiak ugye, akik nem bírnak a vágyukkal. Mindegyik akkora bika az ágyban, a testük, mint egy görög istené, és a szexet napokig is bírják akár. Nincs olyan honi leány, aki ne nedves bugyival nézné a párválasztó show-jukat!

Ezek után nem is értem, miért nem lett igazi holtomiglan-holtodiglan a válogatások végén? Ezek az élő legendák, a férfinem mintahímjei a röntgenszemükkel nem láttak át a hölgyek betonvastag sminkjén, egészen a lelkükig? A hölgyek testét nem kellett röntgenszemmel átvilágítani. A hölgyek ugyanis vetkőztek. Csak azért nem az első percben, mert először be illik mutatkozni. A kézfogások után rekordsebességgel röpültek a ruhák a szélrózsa minden irányába. Csak a hölgyek lelke maradt felöltözve. De azt meg a szuperhősök biztos érzékelték. Hiszen három vééégtelenül érzékeny lelkületű álompasiról van szó. Akkor akiket kiválaszottak, a szerencsés nyertesek miért nem lettek egy életre szóló gyönyörű szeherehelehem részesei? Miért nem lett a három csődör és a három főnyeremény-hölgy az a két fél, amelyek egész életükben a másik felüket keresték, és lám, végre megtalálták? Hol a happy end, a könnyes, zsebkendőt telesírós közös álomélet?

Egyiknél sincs. A nőnemő cölöpök sem találták meg másik felüket, a Nagy Őt, akkor mi siklott ennyire félre? Hm... talán nem is kerestek párt? Talán jó pénzt kaptak a műsorért, meg az ismertségük is nőtt, ami szintén pénzre váltható eredmény? Talán a műsort az elejétől a végéig megtervezték, szereplőválogatással, forgatókönyvvel, stábbal, a közönség igényeit már előre alaposan kielemezve, hogy sokan nézzék? Talán azért, mert ha sokan nézik, a magas nézettség miatt a csatornák még drágábban adhatják el a reklámidőt a műsorok előtt, közben és után? A résztvevőkkel meg titoktartási szerződést írattak alá, nehogy a nagyérdemű rájöjjön, megint hülyét csináltak belőle?

Jó lenne hinni, hogy a szerelemről szóltak ezek a műsorok. Jó lenne. De nem tudok hülye lenni, az IQ-mat kaptam, születéssel együtt adták, visszaadni se tudom, nincs kinek. Marad a kajánság. Hogy legalább röhögni tudok, ha már hinni egy ekkora baromságban nem is tudok. Ja, és az ösztrogénszintemmel is gond lehet. Mert ha egy férfi a nyilvánosság előtt hazudik nem érzett érzelmeket, a férfivoltát pénzért árulja, és ami a legszebb a férfi és nő között, azt kurvaként baszással azonosítja, hát egy ilyen férfitól az én bugyim csontszáraz marad. Remélem, nem bennem van a hiba...

Magyarország is hétmérföldes csizmában rohanva próbál csatlakozni a Gagyiwood által elterjesztett  tömegtájékoztatási módszerekhez. Olyasmikről is tájékoztatják a tömegeket, ami vajmi keveseket érdekelne, ha lenne mit nézni. De nincs. Akkor aztatat nézzük, ami van. Pont. Mert minket, kérem szépen, egyszerre tájékoztat és szórakoztat a média, mert most ez a menő. A hazug őszinteség. Azt, hogyan főznek hírességeink, akik persze sose nyúlnak a lábosba azzal a fakanállal, amit az előbb kóstolás címén lenyaltak. És beszélgetnek lazán a vendégeikkel, őszintén, sose káromkodva, sose cigányozva, sose gyurcsányozva. Lazán, jópofán, olyan "jaj de nagyon spontánok vagyunk mink itten" pillantásokkal. Mert ők ugye nem is törődnek azzal, hogy a kamera mindent vesz. Mert ők PONT ilyenek akkor is, amikor nincs ott egy kamera sem. De jó nekik! Én nem ilyen vagyok. Ha együtt kajálunk barátokkal, ráncosra gyűrt fejjel röhögünk mindenen, cikizzük egymást, nem figyelünk arra, szalonképes-e, amit mondunk, mert szívből jönnek a szavak. És a kaja közepén nyögve kigomboljuk a nadrágokat, szét ne durranjunk. És politizálunk is, ha előjön a téma. És disznó vicceket is mondunk, ha úgy alakul. És berekedünk a sok röhögéstől. És az arcunk sminktelenül ficánkol a jókedvünk alatt. És egy óra után nem állunk fel, mert lejárt az adásidő, hanem addig maradunk, amíg kockásra nem üljük a seggünket, és újra megéhezünk. Mi így főzőcskézünk. Ha melegszendvics a menű, akkor is.

Aztán párt se kamera előtt keresünk. Bezzeg a tévében! Naponta egy új jelölt, tökig kisminkelve, stylistok által öltöztetve, a jelöltek összeeresztve, hadd tépjék egymás haját, és kötelező a meztelenkedés, de persze a csak a hölgyek dobálják ki a felsőjüket a kamera hatókörén kívülre, és jééé, egyik hölgy melle sem ereszkedett meg. Se narancsbőr, se öt deka háj. És mindegyik szétteszi a lábát már az első randin. Mert csak egy randit kap, hogy megmutassa, milyen ember is, az pedig nem megy. Egy randi alatt csak a nőt lehet megmutatni. Meztelenkedéssel. Ami nem a nézőkre tartozna. Mert ugye, ez nem egy pornófilm. Úgy mutatnak meg mindent, hogy nem mutatnak meg mindent. Nehogy megbüntessék a tévécsatornát, mert megsértette az illemet! Azt az illemet, ami már nincs. Félig-valamit kapunk. Mint a virtuális szex, van is, meg nincs is. Ennél a hazug szarságnál még egy pornófilm is őszintébb! Ott legalább tudom, ha bejön egy duzzadó gatyájú férfi, és csatlakozik a kanapén a semmiről beszélgető két kurvás külsejű nővel, perceken belül szeretkezni fognak. Pemier plánban. Azt kapom, amit ígértek. 

A valóságshow is visszatér a honi tévék képernyőjére, mert levegőt se kaptunk az utóbbi években, amikor nélkülöznünk kellett, hogyan próbálják a névtelenségből a hírnévbe fingani, segget vakarni, paplan alatt nyögve dugni, egymásnak ocsmányakat mondani a villalakók. Kell ez, mint egy falás kalács a népnek! Mert mi is ilyenek vagyunk ám itthon! Orrot túrunk naphosszat, akkor is mocsokságokat mondunk a családtagjainknak, amikor semmi bajunk egymással, ki akarjuk túrni egymást... bárhonnan, csak túrni lehessen, és ha fáradtak vagyunk, ha nem, szexelünk. Ja, és veszekszünk. Állandóan. Nincs béke, nincs olvasgatás, nincs netezés, nincs közös ebéd vasárnap, beszélgetéssel. Csak a cirkusz van. A balhé. Mint Győzikéék otthonában. Meg a ValóVilág házatáján. Hiszen biztos azért ilyen szemetet adnak nekünk a tévécsatornák, mert meg vannak győződve, ilyen az élet. Akkor a mi életünknek is ilyennek kell lennie, ugye. Akkor biztos ilyen is. A csatornák műsorkiagyalói csak tudják...        

Victoria Beckham nullás csaj, abnormális méretű műmellekkel. Azt nyilatkozta minap a kis nullás, hogy a divatbemutatójáról kitiltotta a nullás méretű modelleket. Mert hogy nem ilyenek az igazi nők. És ő megérti, hogy a férfiak miért utálják a kórosan sovány nőket. Hogy akkor ő miért nullás, arról nem nyilatkozott. Ahogy arról sem, a férjecskéje mit szól az ő negyvenkét kilós és huszonnyolc dekás testéhez. Csak nem reklámfogás lenne? Hiszen olyan kicsi a ruhamérete, hogy nincs is. Lassan ő is már csak nagyító alatt látszik. Igaz, hogy a kétdimenziós testén mindig méregdrága ruha feszül. A divattervezők (kivéve V. Beckham nagytiszteletű tervező asszony!) álma az ilyen nő, kevés anyagból ki lehet hozni a ruhakölteményeket, ráadásul a szabással is alig kell foglalkozni, mert egy ilyen testen nincsenek ívek, amelyeken megtörne a ruha omlása. Ezek a nők olyanok, mint valami vigyorgó ruhafogas, minden jól áll rajtuk. Csak aztán le ne vegyék a ruhát, mert mindenkinek sav tódulna a torkába az ijesztő látványtól. Nekem még ruhában is ijesztőek. Mert a lábuk és a karjuk sajnos kilátszik, és ez a látvány is elég az összerázkódáshoz.

Gagyiwood női között hurrikánszerű sebességgel terjedt el a nullás méret iránti rajongás. Vannak olyanok közöttük, akik szerintem a boldogtalanságtól aszottak, őket felmentem. A boldogtalanság el tudja venni az ember étvégyát. De azok a rémek, akik eszement önsanyargatással váltak piszkafákká, azok komoly büntetést érdemelnének. Nem maguk miatt. Mindenki úgy szarja el az életét, ahogy úri kedve diktálja. De ezek a nőszerű lények kamaszlányok millióit teszik tönkre, ahogy tele torokból üvöltik, milyen mesés is állandóan diétázni, sportolni inuk szakadtáig, vagyonokat költeni a testüket alig takaró ruhákra, és az arcukat vastag máz alá rejtve vonaglani a férfiak előtt. Mert nincs is más dolga egy nőnek, mint annyi férfi farkát felállítani, amennyiét csak tudja, hiszen erre születtünk, mi nők...

Hát, én nem erre születtem. Egyetlen nő sem erre született. Az emberségünk lóhosszal megelőzi a nemiségünk fontosságát. A nemiség fontos. A hálószobában. Oda való. Ott aztán tombolhat kedvére, fekete tangában, felpolcolt melltartóban, egzotikus parfüm felhője mögött, ha ehhez van kedve. Magánügy. Illetve annak kellene lennie. De nem az. Mert azok a nők, akik nem ismerik saját emberi értékeiket, azok jobb híján a puncijukat árulják. Azt hiszik, nincs is másuk. Egyetlen nő sem azonos a megdughatóságával. Egy sem. Talán Gagyiföldje asszonyai ezt nem tudják? Akkor sürgősen el kellene magyarázni nekik. Hogy észrevegyék, nem ők találták fel a spanyol viaszkot. Hogy felelősségük van. Aki vállalja, hogy mérceként néznek rá, az legyen is az!

A férfiak libidója befolyásolható. A nemiségük látványra indul be, ez igaz. De hogy milyen látványra, azt mi, nők dönthetjük el. A barokk festmények erősen dús idomú hölgyei azért kerültek a képekre, mert a kor férfiai szerint az a nő az igazi nő, akibe jóóól bele lehet markolni. A XIX. században nem talált semmit erotikusabbnak egy férfi annál, ha a tetőtől-talpig felöltözött hölgyek bokája kivillant a ringó ruha alól... Mi csináljuk a férfi vágyát, akkor csináljuk szebbé! Nem kell piszkafa kurvának látszani, hogy tetsszünk. Lehet egyszerűbben is. Lehet úgy, hogy ne érezzük vagyontárgynak magunkat. 

Arról nem is beszélve, ha egy férfi ráfekszik egy piszkafára, az oly érzékeny bőrét felsértik a mindenféle kiálló csontok, még belilul a teste, aztán hogy fog kinézni egy pasi horrorisztikus aláfutásokkal minden nemes testrészén! Tehát azért ne legyünk csontkollekciók, hogy védjük partnerünk kisbaba-érzékenységű bőrét. Legyünk tekintettel a férfiak bőrének finomságára, és kezdjünk ENNI! Hiszen minket csak a legjobb szándék vezérel, ugye. Az önzetlenség meg egy igen nemes erény...

Te nem tartod "szerintemezős" témának a hírességek mindent elsöprő vágyát, hogy szülőként is hófehér tollú angyaloknak mutassák magukat? Olvastam valahol, hogy Gagyiwood lakói kemény szerződést íratnak a személyzetük minden tagjával, aminek sarkalatos pontja, hogy semmilyen információt nem adhatnak ki a gazdáik életéről. Ez nem lepett meg. Még meg is értem. Én se szeretném, ha a fehérneműs fiókjaimban idegen kezek matatnának, aztán ki is szivárogtatnák, hány tangám csipkéje kezdett el foszlani? Azt meg, hogy az 500 pár cipőm bármelyikét is felpróbálja egy szobalány, kikérem magamnak!

De az már meglepett, hogy állítólag a sztárok gyerekeit csak a mintaszüleik karjában lehet lefényképezni, ezért a személyzetnek TILOS a gyerekekkel fotóztatnia magát. Nehogy mán kiderüljön, a csemetékre idejük legnagyobb részében a fizetett alkalmazottak vigyáznak!  Ezért az a cseléd, aki olyan elővigyázatlan, hogy éppen megöleli a rábízott apróságot a mohó tekintetű paprazzók szeme láttára, az kereshet is magának másik állást. Ajánlólevél nélkül, ugye... Elgondolkodtam, láttam-e valaha is olyan képet, ahol a Cruise, Jolie, Beckham és egyébb gagyiföldi tökéletesség ündibündi gyerekeit nem az üdvözült mosollyal kamerába bámuló egyik szülője ringatja... és nem jutott eszembe egy sem. Hm, akkor igaz lehet a dolog.

Így már értem, miért hazudoznak akkorákat a családi boldogságról őkelmék. Muszáj nekik. A gyerekeik életének alig résztvevői, napi szinten biztos nem, arról meg csak nem mesélhetnek, a srácok egy-egy pólója miért került ezerötszáz dollárba, mert ez esetleg a szegényebb emberek (az a körülbelül 4-5 milliárd, sajnos velem együtt!) szemét csípné. Mást meg mit is mesélhetnének? Az a pár általános infó, hogy a kicsik milyen aranyosak, meg mi volt az első szavuk, és mennyire szeretik egymást, és a családnál nincs is semmi, ami fontosabb... nem tart ki sokáig. Néhány interjú után ki lehet fogyni az ilyen hamisságokból. Az ismétlés meg nem csupán a tudás anyja, hanem a dögunalom keresztapjának szőrös hónaljú sógora is.

Ja, tanárként a fizetésem van vagy 600 dollárnak megfelelő forint. Már ha a dollárt 200 forinttal számoljuk, ami már csak vágyálom, ugye... Ha egy gagyilandi sztárszínész 20 milliót kaszál egy filmjéért, nekem felkerekítve 2800 évig kell tanítanom ennyi pénzért. És a mai srácok alacsony ingerküszöbét ismerve, ezt kicsit soknak érzem. Ha viszont nem akarok kiszáradt múmiaként Krisztus után 4810-ig tanítani, akkor el kell fogadnom, hogy mondjuk Jennifer Aniston kisasszony a töküres mosolyával és a halványka filmjeivel 2800-szor annyit ér, mint én. Ami feltételezés még kajánfejű állapotomban is nehezen elfogadható számomra. A mazochizmusnak is van felső határa!

Bár, jobban belegondolva, ha én is sztármami lennék, és 15 szobás, 8 fürdőszobás, ősparkkal körülvett kastályt kéne vennem a gyerekemnek, legyen hol játszania, mellé meg bébicsőszöket, minimum hármat, hogy nyolcóránként válthassák egymást, meg szakácsot, és testőröket, és szobalányokat, hogy a kertészt ne is említsük... nem is olyan sok pénz az a 20 millió dollár! Ha a gyerekemért kicsit sokallnám is, az viszont biztos megér egy himalájányi halom pénzt, hogy én lehetek az anyák új védőszentje! Hogy egy bizonyos magyar orvos a XIX. században már kiérdemelte ezt a "címet", mert rájött, mi is az a gyermekágyi láz? Ugyan kérem! Mi volt ő hozzám képest? Volt neki magánrepülőgépe? Vagy lakása New Yorkban, háza Los Angelesben, nyaralója a Bahamákon? A Google-n kidobott a kereső 16.542.649 találatot a nevére? Ugye, hogy nem. Tehát én vagyok a FŐANYA. A párom meg a FŐAPA. Hát, erre IS jó a személyzet...

Szia, Cita vagyok, egy humanoid, az emlősökön belül a kajánfejűek osztályába tartozó nőnemű egyed. Még sose blogoltam, de mindent el kell egyszer kezdeni. Kedvem van hozzá, ez elég is indíttatásnak, nemdebár? Most és itt ki kell hangsúlyoznom, hogy minden mondatomat úgy olvasd, hogy értsd a mondat elé azt, hogy SZERINTEM. Nem vagyok mindent-tudóka, inkább csak olyan majdnem semmit-tudóka. De véleményem van, meg érzéseim is vannak, és inteligenciát is kaptam születésemkor a "kezdőcsomagban"... hát nem tudok NEM látni. De a tutit nem tudom. Senki sem tudja. Te sem. Ezért mindent, amit gondolok, azt "szerintemezem". Nem írom ki minden mondatom elé, marhaság lenne, de oda értem. Remélem, te is "szerintemezel", amikor véleményt alkotsz a... bármiről. Mert csak így tisztességes. Na, akkor hajrá, szerintemezzünk egy kicsit Gagyiwoodról, a hülyék álomvilágáról! Mert kaján fejjel színesebb a világ...

Angelina Jolie már jó ideje idegesít, ideális alany. Az elmúlt hetekben olyan gyakran ugrasztott a plafonra, hogy vele kezdem a gagyivilágról a kajánkodásomat. Szűzmáriaszerű "képződmény"? Ilyent írni erről az égi szentről? Nahát! Hiszen százEZER dollárt adományozott a pakisztáni rászorultaknak. Ja, hogy közben egy negyvenMILLIÓ dolláros palotát vett a napsütötte Olaszhonban, a többedik luxusingatlanaként? Upppsz! 

Az aszottan csontos testű, de madonnaarcú hölgyemény azt nyilatkozta, szokott ám a srácainak vacsorát főzni, ráadásul imádja ezt a tevékenységet. És hogy nem is könnyű a hat gyerkőc igényeit kaja területén kielégíteni. Nahát, ezt a főállásű édesanyát, az édesanyák gyöngyét babérkoszorú illeti! És még csak nem is hazudott. A "szokni" igét többszöri cselekvés mellé társítjuk, és évente legalább KÉTSZER biztos főz a hölgy. A kétszer meg már többször. Ennyi biztos belefér az idegbeteg rohangálásos életébe. A kétszer az már nem semmi, igaz? Annyi fontos dolga van ám nekijjjje! Az a sok csodás öldöklős-menekülős-"demindiggyőzajó-s" akciófilmje mennyi igaz emberi értéket képvisel! Meg amikor népszerűsíti (magyarul promottálja) a filmjeit a bolygót körberöpdösve, az is fontos tevékenység, kell a még több pénz neki is, a filmet forgató stúdiónak is. Aztán ő az ENSZ egyik jószolgálati nagykövete is, és zsákszámra teszi a jót szerte a világban. Mindenhol el is tölt 24-36 órát, kb. negyedévente egyszer, amely idő alatt alaposan megismeri a lakosság gondjait, sőt azonosul is fájdalmaikkal. Okosakat is mond közben, mert valahogy VÉLETLENÜL mindig megtudja a világsajtó, hogy éppen teszi a jót valahol. A többi tiszteletbeli nagykövet csak teszi a jót, sajtó sehol, én George Clooney-t még nem láttam óriási szemű, éhező kisgyerekek mellett angyalmosollyal, könnyes szemmel térdelni, pedig ő is teszi a jót. Többek között ő is.

Angie, mindenki madonnája most a CNN műholdas interjújában, a pakisztáni helyzet vázolása mellett azt is "vázolta", hogy neki nincsenek is ám barátai. És közben könnyes volt a szeme. Hogy neki csak Brad Pitt az egyetlen barátja, senki más. A hősök hőse. A szexisten, aki persze csodás apa is. Hogy úgy vannak ők ketten, mint a habos sütemény és rajta a mogyoróóó! Istenem, meg kell a szívnek szakadni ennyi szerelem láttán!

Hm, a hősök hőse nem nyilatkozik az őrjöngő érzelmeiről. Mert olyan kis szemérmetes! Angie-ből folyik a szó fos gyanánt, közben aszottá fogyott a nagy boldogságban, fűnek-fának meséli, mily végtelen az ő boldogsága, két boldogság-rohama között meg jönnek a hírek, hogy késsel dobálja élete párját, hogy hisztériás rohamai vannak, hogy Brad csalja őt, és ő is csalja a szuperférfit, hogy... A hírek egy része kacsa, a médiát ismerve nem is kis része, de ennyi kacsa a világon nincs, mert ha lenne, a szerencsétlen szárnyasok felborítanák az ökológiai egyensúlyt!

Tanulság, azaz tanultság, drága barátom, a média önmagában is úgy hülye, ahogy van, de ha több ilyen szűzmáriás "képződmény" is akad benne, az már hülyeség-cunami, ami óóóriási hullámaival a hülyeséget addig emeli a vízszint fölé, amíg a mindent bezabáló "gondolkodástalanok" fejében elbillenti a világot a rendes forgásából. Ilyen műemberek műokosságai veszélyesek. Szerencsére viccesek is. És röhögni jó. Ha kicsit sírunk is közben, akkor is jó. Sőt akkor jó csak igazán... 

Ja, és szeretek a röhögés mellett gondolkodni is. Meg érezni. Ebből lett az írás. Nem csak itt írok, regényeket is írok. Ha érdekellek, gyere el a honlapomra. A címe: www.szerelemhajlitas.eoldal.hu